Minek kell szerepelnie a címkén? – 1. rész

Kategória: Kiadvány, Kistermelő | 0

Fontos, hogy a termékünk címkéje szép legyen, hiszen részben ez az, ami eladja. De legalább ilyen fontos, hogy tisztában legyünk azzal, milyen információkat kell a csomagoláson feltüntetnünk. Következő írásommal a kistermelőknek szeretnék segíteni a címketervezésben.

 

címke lekváros üvegen

 

Sok kistermelőnek gondot okoz, hogy az élelmiszerek jelölésével kapcsolatos valamennyi szabálynak megfeleljen, mert az ezzel kapcsolatos ismeretei hiányosak, vagy mert a rendelkezések értelmezése nehézséget okoz a számukra. Hát valóban nincs könnyű helyzetben az egyszerű mezei vállalkozó. Nézzük, mi mindennek kell a termék címkéjén szerepelnie!

 

A termék megnevezése

Ugye természetesnek tűnik, hogy termékünknek nevet adjunk? Na de hogyan nevezzük? Jómagam szeretem a fantázianeveket. Hát nem hangzik érdekesen, hogy rigófüttyszörp vagy lila lekvár? Biztosan sokan felkapnák rá a fejüket. Ám akármilyen jól is hangzik, a használatuk ilyen formában nem megengedett. A termék megnevezésének ugyanis szabályai vannak.

Használhatunk fantázianeveket, de csak ha kapcsolódik hozzá a szokásos leíró név is. Ehhez egyrészt meg kell határozni az élelmiszer fajtáját, másrészt hogy miből készült. Ha mondjuk szörpöt készítek meggyből, akkor az meggyszörp, ha pedig ribizliből lekvárt, akkor az ribizlilekvár. Ez elég egyértelmű vagy nem? Hát, attól függ. Bizony! Mert nem minden gyümölcsből készült higítandó innivaló szörp, és nem minden lekvárféleség lekvár. A szörpnek legalább 33 százalék gyümölcsöt kell tartalmaznia. Ha pedig a főtt ribizlit átpaszírozom, akkor az már dzsem, és nem lekvár. Az előírásokat a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza.

Kistermelőknek ezenkívül fel kell tüntetni a csomagoláson, a termék neve előtt a “kistermelői”, méz esetében a “termelői” jelzőt is. Valamint utalni kell a termék fizikai állapotára vagy kezelésére, például “szárított”, “füstölt” jelzőkkel.

 

Mennyiség

mézes üvegA címkén fel kell tüntetni a termék nettó mennyiségét. Ezt folyadékok esetében literben, centiliterben vagy mililiterben kell megadni, más élelmiszerek esetében pedig kilogrammban vagy grammban. Ha pedig szilárd élelmiszer folyadékban van, akkor meg kell adni a töltőtömeget is. Például savanyú uborka esetében a töltőtömeg az uborka súlya, a nettó tömeg pedig az uborka és a felöntőlé együtt.

Ezzel kapcsolatban két dolgon lehet elgondolkodni. Egyrészt, hogy mi számít folyadéknak, és mi nem, mert ez nincs egyértelműen meghatározva. Így bizonyos termékek, mint például a méz, esetében, választhatunk, hogy tömeg- vagy térfogategységben fejezzük ki a mennyiséget.

Másrészt nem értem, hogy miért nem alkalmazhatók a deciliter és a dekagramm egységek, hiszen a magyar nyelvben ezek használata az általános. Még a vicc is így szól: A kisfiú zavartan áll a hentesüzlet pultja előtt. A hentes megkérdi: “Mi a baj?”. A kisfiú azt mondja: “Nem emlékszem, hogy anyukám mit mondott: Gyula, hozzál húsz deka csabait, vagy Csaba, hozzál húsz deka gyulait.” A hentes azt válaszolja: “Ezen könnyű segíteni. Hogy hívnak?” “Pistike.”

 

Összetevők

Amennyiben a kistermelő közvetlenül a fogyasztónak adja el termékét, nem köteles feltüntetni az élelmiszer csomagolásán az összetevőket. Nem kötelező az összetevők felsorolása friss zöldség, gyümölcs, bizonyos tejtermékek esetében sem, vagy ha az élelmiszer egyetlen összetevőből áll, például szárított, morzsolt fűszer esetében.

Ha viszont boltnak vagy vendéglátó létesítmények értékesítesz, akkor a címkén fel kell tüntetni az összetevőket. A felhasznált anyagokat az “Összetevők” szó után mennyiségük szerint csökkenő sorrendben kell felsorolni. Ez egy olyan összetevő esetében, amely az élelmiszer elkészítése közben vizet vagy egyéb illó anyagokat veszít, nem is olyan könnyű feladat. Mert a listában meghatározott helyét nem aszerint kell megadni, hogy milyen mennyiségben került a termékbe az előállítás elején, hanem hogy a végtermékben milyen mennyiségben van jelen. Ráadásul bizonyos esetekben egyes összetevők mennyiségét konkrétan is meg kell adni. Ilyen eset, ha az összetevő az élelmiszer megnevezésében megjelenik, vagy annak alapvető jellemzője.

Az én értelmezésemben ezért például a ribizlidzsem esetében meg kell adni a ribizli mennyiségét, vajas keksznél pedig a vaj mennyiségét. Az első eset viszonylag könnyen megoldható a következő mondat feltüntetésével: 100g ribizlidzsem 130g ribizli felhasználásával készült.
A második esetben számolni kell. Tegyük fel, hogy a keksz hozzávalóinak összmennyisége 100dkg, ebből a vaj tömege 24dkg, a sütés után pedig a keksz tömege 80dkg lesz. Ekkor a vaj mennyiségét a sütés utáni össztömeggel osztjuk, azaz a 24-et 80-nal, így 0,3-et kapunk, azaz 30 százalékot. A címkén feltüntethetjük ezt az adatot százalékosan vagy 100gramm termékre vonatkoztatva is: 100g keksz 30g vajat tartalmaz.

 

A termelő mely adatait kell megadni a címkén? Hogyan kell feltüntetni a szavatossági időt? Kell-e jelölni a csomagoláson az allergéneket, a kalóriaértékeket? Milyen betűméretet kell alkalmazni? Legközelebb többek között ezekről lesz szó.

 

Itt olvashatod a második részt:

Minek kell szerepelnie a címkén? – 2. rész